Tovább folytatom Agatha Christie eredeti művét. Ez egy különleges könyv. Nemcsak azért, mert eredeti, hanem azért is, mert különleges kiadású.
Naplózva: 2013.07.13
Naplózva: 2013.07.13
![]() |
A tanáromtól kaptam kölcsön ezt a kiadást. Sokféle idegen nyelvű könyv van a boltokban, antikváriumokban, az interneten, de ezt még sehol sem láttam.
Orosz kiadás.
A kötet végén orosz nyelvű kommentár is található...
Most akkor tanuljak meg oroszul is? Mert most ha tudnék, nagy hasznát venném a könyv olvasásakor :-)
De visszatérve az angolra, újabb nagyon érdekes felfedezéseket tettem a nyelv birodalmában. Nem tudom miért van, de minél inkább belemélyedek egy olvasmányba, és minél magasabb szinten, annál inkább kezd érdekelni a történet mellett a nyelv felépítése, logikája. Magyarórákon mindig érdekelt ez a téma, emiatt aztán mind a középiskolában, mind a főiskolán őrültnek tartottak, mert nem értették, hogy miért érdekel a nyelvtan, amikor azt a matematika után mindenki ezt utálta legjobban. Az érdekes az, hogy most már az angollal is kezdődik...
Az is érdekes, hogy egy másik nyelven hogyan fejezik ki ugyanazokat az érzéseket, hogyan gondolkodnak. Most ez foglalkoztat éppen. Élet és halál...
"What rotten luck there was in the world! A swirl of mist on a fine evening, a false step - and life came to an end. Fine healthy-looking fellow, too - probably never known a day's illness in his life. The pallor of approaching death couldn't disguise the deep tan of the skin."
Nem, nem vagyok világvége hangulatban! Csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ezen a szinten már mi mindent ki lehet fejezni!
Hát nem elgondolkoztató? Mennyiféle sors! Nekem ezekről a mondatokról az jut eszembe, hogy használjuk ki a lehetőségeinket, az életet, mert egy rossz lépés és...nem tudhatjuk mikor jön el. Pedig lehet, hogy még a betegség hírét sem ismertétek életetekben...Használjátok ki az élet minden pillanatát!
"....the eyes suddenly opened. They were blue, a clear deep blue. They looked straight at Bobby. There was nothing uncertain or hazy about them. They seemed completely conscious. They were watchful and at the same time they seemed to be asking a question.
Bobby got up quickly and came toward the man. Before he got there the other spoke. His voice was not weak - it came out clear and resonant.
"Why didn't they ask Evens?" he said.
And then a queer little shudder passed over him, the eyelids dropped, the jaw fell. The man was dead."
Még fellobbant benne az élet utolsó szikrája, még mondani akart valamit, még összeszedte utoljára minden erejét - aztán meghalt....Az életösztönt legyőzte a halál.
Komoly kérdések ezek - még magyarul is...és soha nincs vége a kérdéseknek.
Ez csak egy kis darabkája a könyvnek, de ez is megmutatja, hogy amikor már nem könnyített szöveget olvasunk, akkor már pár mondatba mennyi minden belefér! Olyan részletgazdagon, hogy szinte együtt élünk a szereplőkkel.
Minden egyes szóért meg kell dolgozni. Mégis, úgy érzem, teljesen átformálódom. Egészen másképp kezdek tekinteni a nyelvre. Mint valami egységes rendszerre. Pedig még nem is ismerem. Csak sejtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése