Történet és nyelvtan egyben? Lehetséges ez? Lehet nyelvtant tanulni úgy is, hogy közben élményekkel leszel gazdagabb? Igen, lehet, amennyiben érdekes, színes történetekhez kapcsolódnak a nyelvtani feladatok! Bár lehet, hogy azért tartottam élvezetesnek és érdekesnek ezeket a feladatokat, mert nagyon jól, gördülékenyen mentek.
Ennek könyvnek a feldolgozása előtt néhány nyelvtani feladatnál gondban lettem volna, vagy sok időnek kellett volna eltelnie, mire rájöttem volna, mi a helyes megoldás. Már, ha rájöttem volna...Jelenleg az első fejezetet dolgoztam fel teljes egészében, azaz mind a három oldalt. Ezek után végeztem a hozzá tartozó nyelvtani gyakorlatot - igen rövid idő alatt! S ami újdonság volt számomra, hogy biztos voltam benne, hogy jól tudom a megoldást! Azért, mert azzal együtt, hogy megtanultam a szöveget, a hozzá tartozó nyelvtant is tudom. Azzal, hogy megismertem a történetet, és el tudom mondani, a nyelvtant is aktív módon tanultam, szinte észrevétlenül.
Így a könyv nemcsak a beszédben, a hallgatásban és a szövegértésben segített, hanem a nyelvtanban is. A vizsgafeladatoknál és egyéb nyelvi gyakorlatoknál a kitöltögetős részeket nem szerettem túlságosan. Nem szerettem, mert nem voltam biztos magamban. Most azonban, mint már előzőleg írtam, tudtam, hogy tudom! Ez valami új nálam... :-) Valami ilyesmi jelentheti a biztos tudást. Azt gondolom ezek után, hogy sokan, akik bizonytalanok magukban, azért van, mert a tudások is bizonytalan. Ha valamit jól tudsz, akkor nincs miért bizonytalankodnod! Magabiztos leszel. A tudás biztonságot ad.
Miután tudom és ismerem a könyv első fejezetét, a kiejtésen, az intonáción és a sebességen dolgozom a még magabiztosabb tudásért. A kész művemet felveszem, s összehasonlítom az anyanyelvi beszélővel, hogy mennyiben tér el a kiejtés tőle. Az anyanyelvi szöveg és az én szövegem egyezni fog, s így a nyelvtan is jó lesz - abban biztos vagyok!!!
Nem érzed biztonságban magad? Akkor gyakorolj sokat és alaposan addig, amíg nem megy az anyag 100%-ig!
El fog múlni a "nem merek megszólalni szindrómád".
Nekem már akkor is a könyv szövege megy a fejemben, amikor nem is foglalkozom vele...
Ma már én kezdeményeztem külföldivel beszélgetést...!
Ja, és a könyvben szereplő Vivienhez hasonló stílusú angol anyanyelvű hölgy keresett meg engem az interneten keresztül, hogy szeretne barátkozni velem... :-) Az élet egy vicc :-D Most a kötet első fejezetének a témájáról levelezünk, az iskoláról, a tanulásról... :-) Ez is azt igazolja, hogy a könyv anyaga a valóságban is létező, angol anyanyelvi sztorijait tartalmazza...Annyira hasonlítanak a szövegek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése