Mint már sokszor írtam, akkor tudsz igazán egy nyelvet, ha tudod használni azt - tudsz beszélni. Miért? Mert amikor beszélsz, mondatokat kell alkotnod, gondolataidat azonnal kell közölnöd, nincs várakozási idő. Emellett figyelned kell a beszélgetőpartneredre, a kérdéseire, a megjegyzéseire, amire válaszolnod kell. A gyakorlatban kell alkalmaznod a nyelvtant. Ekkor tükröződik igazán valódi angoltudásod.
Ezért gondoltam, hogy - ha már egyszer középfokú könyvből tanulok, illik azt kivinni a négy fal közül. Legalábbis, amit már használni tudok esetleg belőle. Ez az igazi fokmérője a nyelvtudásnak.
Múlt péntektől rendszeresen beszélgetek anyanyelviekkel. Most még szombaton is gyakorolhattam a nyelviskola angol klubján a nyelvet, aminek nagyon-nagyon örültem!
Annak ellenére, hogy az amerikai angol nem tetszik annyira, mint a brit, az amerikait értem általában meg jobban. Talán azért, mert az üzleti online kurzusaim amerikai angolok. Örültem, hogy értettem, amit mondtak nekem, s reagálni is tudtam rá. Igaz, nem olyan szinten, mint amit szeretnék, de legalább többnyire nagyobb akadozások nélkül.
Kitaláltam egy módszert is beszélgetéshez, amivel időt tudok megtakarítani. Amikor a beszélgetőtársam beszél, nemcsak a mondanivalójára figyelek, hanem a kiejtésére, a szókincsére - és a nyelvtanra is! Ezzel egyszerre tudom gyakorolni a beszélgetést, s gyakorolni aktívan a nyelvtant. Ezt azoknak nem ajánlom, akik még megértési gondokkal küzdenek! Ezt már akkor tudod használni, ha képes vagy valamennyire követni egy anyanyelvi beszélőt!
A kezdeti sikereim azonban egy beszélgetés alkalmával megtorpantak... Egy brit angollal hozott össze a sorsom - s az égvilágon nem értettem semmit! A Beszédképzés sorozat középfokon beszélő Vivienje ehhez képest nagyon lassú... Ez már inkább a felsőfokon hadaró Thomas volt... Annyira hadart, összevont szavakat, elharapta a mondatok végét, hogy még az egyszerű mondatokat, sőt a szavakat sem értettem. Úgy éreztem magam, mint aki még életében nem használta a nyelvet. És szerintem ő is ezt gondolta rólam.. De én nem vagyok olyan feladós fajta!
Kértem, hogy beszéljen lassabban. Majd még lassabban. Mondtam neki, hogy nem adom fel, és biztos vagyok benne, hogy egy kis idő elteltével érteni fogom! Nem nagyon hitte...
20 perc múlva már kezdtek összeállni a szavak... 30 perc után már olyan gyorsan beszélt, mint a kezdetekkor - és tudtam követni, sőt, még viccelődtünk is! A nyelvtant és a szókincset ugyan nem tudtam külön figyelni, de megértettem őt, s reagálni is tudtam. Nagyon fáradt - de nagyon boldog voltam... Ő is örült a sikeremnek :-)
Folytatása következik...
Te se add fel!
Inkább gyakorolj - sokat!
Megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése