Kell egy rendszer az életedben. Felkelsz, elmész iskolába vagy dolgozni, eszel, teszed a dolgodat. A nyelvtanulásban sokszor hiányzik ez. Pedig a rendszerességet megszokod egy idő után, sőt, hiányozni fog! És mellékhatásként - egyre jobb leszel....
Többen kérdezték tőlem, hogy miért találkozom személyesen külföldiekkel, és miért nem használom az internetet. Használom a netet. De a személyes találkozók azért jobbak, mert ha már ott ülök valakivel és elkezdünk beszélgetni (vagy nem), akkor mégsem szaladhatok el! Nem futhatok el azzal, hogy nem értem, nem tudok válaszolni! Azzal, hogy személyesen találkozom valakivel, rákényszerítem magam arra, hogy küzdjek azért, hogy megértsem az illetőt, és dolgozzak azon, hogy értelmes választ adjak neki. Általában mindenki segíteni szokott, ha már látja, hogy dolgozom azon, hogy jobb legyen.
Ráadásul azzal, hogy eljárok beszélgetni, rendszerességre szoktatom magam. Fel kell öltözni, el kell menni, és készülni kell! Hiszen elég ciki, ha úgy megyek el beszélgetni, hogy meg sem tudok szólalni... Ahogyan fejlődöm, újabb és újabb erőt kapok a továbblépéshez, sőt, már alig várom, hogy gyakoroljak, mert tudom, hogy ezzel segítek magamnak azzal, hogy egyre többet értsek angolul, hogy egyre több mindenhez használjam a nyelvet. Ez egy pozitív spirál.
Még a nyelvtant, és az ehhez hasonló tréningeket is hajlandó vagyok ezért gyakorolni :-) Ezt se gondoltam volna magamról pár hónappal ezelőtt :-)
Nekem sokat segítenek a Beszédképzés sorozat könyveiből Vivien történetei, mert rengeteg ötletet adnak a beszélgetésekhez.
Elvileg az lenne a feladatom, hogy megtanulom az adott szöveget, s utána kezdem el használni a drilleket. Ám - már egy hallgatás után - emlékszem egy csomó drillre, és automatikusan előjön íráskor, beszélgetéskor!
Ahhoz képest, hogy az első sztorit 100x hallgattam meg, most már 1x-i hallgatás után emlékszem modulokra, amelyek automatikusan előjönnek. Azt is észrevettem, hogy Viviennek vannak bizonyos szófordulatai... :-) Már nekem is vannak - miatta :-)
Jelenleg az ötödik fejezetnél tartok, de úgy érzem, ez egyre gyorsulni fog. Amit fontosnak érzek az az, hogy a beszédemben is egyre jobban vissza tudjam adni, amit hallgatok - bárhol, bármikor.
Persze nem szabad megfeledkeznem a folyamatos ismétlésről - annak ellenére, hogy a könyvben ismétlődnek a nyelvtani elemek, szavak, kifejezések.
Amit észrevettem, hogy amikor az első fejezeten dolgoztam, nem tudtam olyan gyorsan utánamondani a szöveget, ahogyan Vivien tette. A negyedik fejezettől azonban azt vettem észre, hogy simán tudom mondani az anyanyelvi bemondóval a szöveget! És könnyen utánamondom! Ezen nagyon elcsodálkoztam!
Holnap megint megyek beszélgetni. Addig fogok ma este dolgozni, amíg nem megy úgy, ahogyan akarom. Szerintem egyáltalán nem kell már annyit dolgoznom, mint az első fejezetnél. Ha így folytatom, lassan már nem is kell tanulnom. Legalábbis nem a hagyományos értelemben. Csak most értem meg, miről beszél folyton Pavlenko Alexander...
Annyira inspirál az, hogy haladok, hogy szívesen használom az angolt a magánéletemben és a munkámban egyaránt. Például angol nyelvű alkalmazások használata, vagy egy kedvenc könyv olvasása, természetesen angolul. Jelenleg Steve Jobs egyik könyvét olvasom - és nagyon élvezem :-)
Azt vettem észre, hogy angolul is az vagyok, mint magyarul. Angolul is az érdekel, mint magyarul. Szeretem az emberi történeteket.
Szeretem a számítógépes technikát.
Szeretem a nyelvtant.
Szeretem a pszichológiát és a pedagógiát.
A kreativitást.
Nos, ugyanezeket szeretem angolul is. Csak ez azért érdekesebb, mert mindezt angolul teszem!
Ja, és jövő héten jönnek az angol és az amerikai levelezőtársaim! Addigra szeretném felpörgetni nagyon a tudásom :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése